Az angliai várak kezdetben azért épültek, hogy az ellenséget kívül tartsák, miközben védték az ott élők biztonságát és kényelmét, nem csoda tehát, ha ezek a várak már régóta megmozgatják az idelátogatók fantáziáját szerte a világból. A várak először a XI. században, a normann hódítás során jelentek meg Nagy-Britanniában, majd az építésük tovább folytatódott a XVIII. században, bár a későbbi várak inkább reprezentatív célból épültek, mint az erődítménynek. Ma már több száz vár található Angliában a helyreállítás különböző szakaszaiban vagy a hanyatlás állapotában. Sokan közülük kedvelt turisztikai célpontok, így látogatók a lehetőséget kapnak arra, hogy megtekinthessék, hogy milyen lehetett az élet egy igazi kastélyban összehasonlítva a mesekönyvekben található tornyokról és elmondhatatlan kincsekről szóló mesékkel...

Bamburgh-kastély

Anglia északkeleti megyéjében Northumberland-ban a tengerparton található Bamburgh vára, amely egy vulkánikus szikla felszíni kitüremkedésén fekszik a partvonal mentén. Az eredete egészen a III. vagy a IV. századik nyúlik vissza, a Bamburgh-vár lehetett a fővárosa a királyságnak, amelyet a született britek, a Din Guariek uraltak. A jelenlegi kastélynak a nagy része a normannok idején a XI. században épült, és úgy hiszik, hogy II. Henrik angol király rendelte el a váron végzett további építkezési munkálatokat. 1894-ben, a viktoriánus gyáros, William Armstrong megvásárolta a kastélyt, és helyreállította. A vár az Armstrong család tulajdonában van ma is, ahol 16 szoba van megnyitva a látogatók számára. Néhány szobát kiállítási csarnokká alakítottak át, ahol értékes leleteket őriznek, mint például a híres VII. századi Bamburgh-i Kard, amely egy helyszíni régészeti ásatás során került elő.

Londoni Tower

A londoni Tower építése 1066-ban kezdődött, a Temze északi partján. Habár megerősített várként és királyi székhelyként épült, 1100-1952 között börtönként használták. Az angol történelem sok híres személyét börtönözték be a falak között, beleértve a nemeseket is, mint II. Richárd, VI. Henrik, V. Eduárd. és I. Erzsébet, valamint VIII. Henrik hat felesége közül kettőt fejeztek le a Zöld Toronyban. Bár a kastély hivatalos neve Őfelsége Királyi Palotája és Erődje, a királyi család nem használja a Tower-t, rezidenciaként a Tudor időszak óta. A vár azóta népszerű idegenforgalmi célpont, amely vonzza a látogatókat, akik azért jönnek ide, hogy megtekintsék a kastély állatseregletet, a csodálatos fegyverarzenált és a nemzeti koronázási ékszereket. A Yeoman Warder-túrák, amelyeket jól tájékozott, barátságos és beszédes őrök Beefeaters (őrök megnevezése: Yeoman Warder vagy Beafeater) vezetnek a látogatás fénypontjának számítanak.

Warwick-kastély

Warwick-kastélyt Hódító Vilmos építtette 1068-ban, az Avon folyó kanyarulatában. A XI. századi megépítése óta a vár jelentős strukturális átalakításokon ment keresztül, kiegészült tornyokkal és átalakították a lakóépületeket is. Az eredetileg fából készült erődöt kőből átépítették a XII. században. A százéves háború alatt, a városra néző homlokzatát megerősítették, ezzel a XIV. századi katonai építészet egyik legszebb példájává vált. Fellegvárként funkcionált a korai XVII. századik, amikor Sir Fulke Greville részére adományozták, aki vidéki főúri kastéllyá alakította át. A vár a Greville család tulajdonában volt egészen 1978-ig, ezt követően a várat megvásárolta egy vállalkozás.

Bodiam-kastély

A Bodiam-kastély délkelet Londonban, East Sussex,-ben található, ezt a kastélyt tartják a középkori várak egyik legkiválóbb példájának, annak ellenére, hogy a XIV. században épült vár inkább státuszszimbólumként, mint erődítményként épült. A 100 éves háborút követő szerződéskötés után, II. Richard a veterán katonának és földbirtokosnak, Sir Edward Dalyngigge-nek engedélyt adott, hogy megerősítse az otthonát, mintegy védelmi intézkedésként a francia invázió ellen. Ha valami mesebelit szeretne látni, akkor Bodiam-kastély kiváló választás, hiszen rendelkezik minden adottsággal, amit az emberek elvárnak, amikor meglátogatnak egy középkori várat: a felfelé törő tornyoktól és a mellvédektől a kapurácsig és várárokig. A kastély belső tere azonban romokban hever. Lebontották az angol polgárháború idején az 1600-as években, azért, hogy megakadályozzák, hogy a várat az ellenség használja. 1829-ben, a művészetbarát John Fuller vásárolta meg a várat 3000 guinea-ért, hogy megmentse a lebontástól.

Windsor-kastély

Mintegy egy órára London nyugati részétől fekszik a Windsor-kastély, amelyet gyakran neveznek az egyik legnagyobb és legrégebben lakott kastélynak a világon. Ez az egyik hivatalos rezidenciája II. Erzsébet Királynőnek, aki az év sok hétvégéjét tölti a kastélyban, és mind állami mind magáncélra használja a kastélyt. A legkorábbi fennmaradt épületek Windsorban II. Henrik uralkodása alatt épültek, aki 1154-ben került a trónra. Eredetileg abból a célból épült, hogy a normann uralmat London peremterületei körül megvédje, így a Windsor-kastély egy motte and baíley típusú földvárként épült, ahol három erődítmény vette körbe a dombot. A vár faszerkezetét az idő során fokozatosan felváltották kőerődítmények, így a vár ellenállt az Első Bárók Háborúja néven ismert háború elhúzódó ostromának a XIII. század elején. A Tudor időszakban, VIII. Henrik és I. Erzsébet egyre többet vette használatba a várat királyi udvarként valamint a központi diplomáciai helyszíneként is. Ma, a vár nagy része, így a csodálatos Állami lakosztályok és a Szent György-kápolna is látogatható.