Délnyugat-Marokkóban járva sokan tesznek fel hasonló humoros kérdéseket, mint például „a kecske fán terem?”. Bármerre nézünk ugyanis szinte biztosan találni fogunk fákat, melyek ágain több tucat kecske áll és legelészik.
Délnyugat-Marokkóban járva sokan tesznek fel hasonló humoros kérdéseket, mint például „a kecske fán terem?”. Bármerre nézünk ugyanis szinte biztosan találni fogunk fákat, melyek ágain több tucat kecske áll és legelészik. A kecskék ugyanis kiválóan tudnak a meredek sziklafalakon egyensúlyozni, ha élelmet keresnek. A fára mászás is ugyanezen okból történik, ugyanis így tápláló bogyókhoz juthatnak az egyébként szárazság által sújtott térségben.
Az argánfa gyümölcse az argándió júniusban érik. A 8-10 méter magasra megnövő fák akár 150-200 évig is élhetnek. Tüskés, göcsörtös fatörzseik és ágaik azonban nem jelentenek akadályt a mindenre elszánt, éhes állatok számára, akik az évszázadok során megtanultak alkalmazkodni a nehezebb élelemszerzéshez, túlélésük érdekében. A kecskék őshonosak ezen a területen, alkalmazkodásukat pedig a kettéhasadt patájuknál mi sem mutathatná jobban.
Patájukon a két lábujjuk különvált, így segítve őket az egyensúlyozásban, talpuk pedig puhább, hogy könnyebben megkapaszkodhassanak a fák kérgeiben. Ezen kívül van két csökevényesebb lábujjuk is, melyeket úgynevezett farkas körömnek hívnak, aminek neve ismerős lehet számunkra, hiszen a kutyák és macskák is rendelkeznek velük. Ugyanakkor a kecskék farkas körmei sokkal feszesebbek és zömökebbek, hogy segítsék őket a mászásban. Az argánfa fő elterjedése a félsivatagos Sous-völgy délnyugat Marokkóban, és Tindouf algériai régiójában, a Földközi-tenger nyugati régióiban. A gyümölcse az argán olaj értékes forrása, mely fontos a berbereknek gazdasági szempontból. A körülbelül 2-4 cm hosszú bogyónak, egy nagyon kemény diószerű része van, melyet húsos burok fed, amit előszeretettel fogyasztanak a kecskék. A burok alatt egy vagy két olajban gazdag mag rejtőzik.
A gyümölcsnek egy évre van szüksége a megéréshez, ami általában a következő év júniusára vagy júliusára fejeződik be. Ezen időszak alatt az állatokat távol kell tartani az argánfáktól, mivel gyakran elfogyasztják az éretlen gyümölcsöket, valamint a fák leveleit, melynek következtében leállhat a fák növekedése. Hagyományosan, a kecskék az olajtermelő üzlet részei. A helyi berberek lehetővé teszik az állatok számára, hogy megegyék a gyümölcsöt, ugyanakkor az annak belsejében található kemény dió sértetlenül halad át a kecskék emésztőrendszerén. Az így visszamaradt magokat összegyűjtik, eltávolítják a kemény burkot, majd préseléssel vagy őrléssel kinyerik belőle a kozmetikumok és salátaöntetek formájában igen kedvelt olaját. A folyamat leginkább munkaigényes részét, a lágy húsréteg eltávolítását a kecskék elvégzik, a modern eljárásokkal viszont ezt gyakran megkerülik, mivel a tradicionális eljárás után az olajnak enyhe, úgynevezett „kecskeszaga” lesz.
Az elmúlt két évtizedben az olaj népszerűsége megugrott, és a világ egyik legdrágább olajának számít körülbelüli 300 $/ liter árával. Európában és Észak- Amerikában is divatossá vált használata. Ironikus azonban, hogy az argánolaj népszerűsége a fák fennmaradását fenyegeti. A helyiek bevételük egy részét újabb kecskék vásárlására fordítják, ezzel jobban károsítva a fákat. Sok fát továbbá kidöntenek faanyagáért, vagy azért, hogy helyet adjon más növényeknek. Az 1970- es és 1980-as években mintegy 600 hektárnyi argánfa erdő veszett kárba évente.