A Casa Mila, vagy közismertebb nevén a „ La Pedrera” (azaz a Kőbánya) a modern építészet egyik darabkájának tűnhet, pedig valójában nem az. A szokatlan, szinte hullámzó épület  1905-1910 között épült, Antonio Gaudí elképzelései alapján. Az építész, korát megelőzve, teherviselő falak és acéllemezek nélkül, boltívek, pillérek, és szabálytalan formák felhasználásával hozta létre az épületet, melynek munkája építészetileg napjainkban innovatív, abban a korszakban azonban undor és nevetség tárgyát képezte.

1984-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. A kulturális központként funkcionáló műalkotás számos kiállításnak biztosít teret. A Casa Mila Gaudí egyik legismertebb műve, és egyben Barcelona jelképe is. A mészkő homlokzat és a barlang-szerű erkélyek miatt, úgy tűnhet, mintha egyetlen fehér sziklából alakították volna ki az épületet. Innen ered beceneve , a La Pedrera is, mely a mai napig széles körben ismert.

Külsejét egymást követő kőfalak, míg belső terét festett udvarok, oszlopok, és szobák alkotják. Nagy ablakok és vas erkélyek követik hullámzó homlokzatát. A tetőn impozáns kémények láthatóak, melyek szürreális lényekre hasonlítanak, ezáltal egyenként is műalkotásoknak tekinthetők.  A háztetőről lenyűgöző kilátás nyílik a városra.

A legfelső emeleten található lakás, 20.századi bútorokkal van berendezve, lehetővé téve, hogy látogatói érzékelhessék a szoba kör alakját. Minden apartmanból kilátás nyílik mindkét, szintén a művész által tervezett udvarra.