A Badain Jaran sivatag Kínában és Belső-Mongólia tartományában terül el, 49 000 négyzetkilométernyi területen, ezzel Kína harmadik legnagyobb sivatagaként. Sokan nem ismerik Kína határain túl, pedig itt találhatóak a Föld legmagasabb dűnéi, melyek közül néhányak magassága az 500 métert is meghaladja.

Éghajlata rendkívül száraz, évi csapadékmennyisége 50-60mm között mozog. A száraz körülmények ellenére egyik legszembetűnőbb vonása a közel 140 tava, melyek a dűnék között helyezkednek el. Ezekről kapta a sivatag a nevét, amely mongol nyelven „titokzatos tavakat” jelent. Tavait földalatti vízforrások táplálják, melyek a kavicsos rétegben áramlanak, és a dűnék között jelennek meg, ahol a finomabb szemcsék elállják az útjukat.

Ezek a vizek a sivatagot körülölelő hegyekből és a hóolvadásból származnak, több száz kilométernyire a sivatagtól. A víz a törött kőzetek között lejut a kavicsos rétegig, mely a sivatag alatt található, és szétszóródva jelenik meg a dűnék között. Bár a forrásuk édesvíz, a tavak többsége mégis sós, ami a nagymértékű párolgással magyarázható. A tavak színe megváltozik, ha abban nagy mennyiségű alga, sórák, vagy különböző ásványi anyagok vannak jelen.

Egyes tavak vizének olyan magas a sótartalma, hogy peremükön só réteg található. Az édesvizű tavak pedig biztosítják az életet a sivatagban, hiszen ellátják vízzel a lovakat, kecskéket és tevéket, akiket a sivatagban járó nomádok hoznak magukkal. Legtöbbjük körül zöld oázis is található.

Az elmúlt évtizedekben a tavak vize csökkent, néhányuk el is tűnt, ami a felszín alatti vizek csökkenésének, az urbanizációnak, az öntözésnek és a lakosság növekedésének következménye.