A perui Andokban magasan, a fák lombkoronája felett található vonal egy régi aranybányászati tábor, amely az évek során egy várossá nőtte ki magát. Ebben a hegyvidéki városban több mint 30.000 ember él...
A perui Andokban magasan, a fák lombkoronája felett található vonal egy régi aranybányászati tábor, amely az évek során egy várossá nőtte ki magát. Ebben a hegyvidéki városban több mint 30.000 ember él öt kilométernyi magasságban, - a világ legmagasabb magasságú emberlakta településén.
A La Rinconada (tengerszint feletti magassága: 5 100 méter) annyira magas, hogy időjárása Grönland nyugati partjaiéhoz hasonlít annak ellenére, hogy mindössze 14 fokra van az egyenlítőtől. A nyarak nedvesek és a telek szárazak. A nappalok hidegek és éjszakák pedig fagyosak. A La Rinconada átlagos éves hőmérséklete mindössze 1,2 ° C.
A valóságban La Rinconada inkább egy település, mint egy város. Nincsenek utak, vízvezeték és szennyvízelvezető rendszer. A házak szigetelés nélküli bádoglemezekből készülnek. Minden férfi a bányákban dolgozik, míg a nők az árukat adják el, aranyat keresgélnek elhagyott bányákban, vagy prostitúcióból keresnek pénzt. A bányászok kézzel aranyat vonnak ki higany használatával (amely a második legelterjedtebb anyag itt, arany után.) La Rinconada-ban a talaj, a levegő, a víz és a hó - sok mindennel egyetemben - szennyezett.
Ha a La Rinconada-t városként tartjuk számon, akkor ez bizonyára a legszegényebb és legszomorúbb város a világon! Más bányavárosokkal ellentétben La Rinconada nem vállalati tulajdonban van. Éppen ellenkezőleg, az itt működtetett szinte minden bánya informális, vagy másképpen illegális. Nincs közigazgatásuk, törvényeik. Semmi nem fejleszti a várost. A gazdaság nem szabályozott. A hegyekből kinyert arany nagy részét a feketepiacon értékesítik.
A bányászati társaság, a Corporación Ananea, nem fizet munkáért, ehelyett egy „cachorreo” nevű archaikus munkaügyi rendszert működtetnek. Ebben a rendszerben az alkalmazottak harminc napig dolgoznak fizetés nélkül, és a harmincegyedik alkalommal megengedik nekik, hogy annyi ércet vegyenek fel, amennyit csak tudnak a fáradt vállukra. Nem lehet megmondani, hogy mennyi arany van a sziklában, gyakran csak keveset tartalmaz.
Mégis, több ezer ember dolgozik egy hónapon keresztül az egy napi „zsákmány” reményében. Annak ellenére, hogy a vállalat ilyen nem hagyományos fizetési rendszert alkalmaz, a bányászok továbbra is csapatosan érkeznek a régióba.
