Ezen erődök építkezését Szentpétervár megalapítását követően kezdték, amely a Nagy Északi Háború miatt (1700-1721) volt sürgető. Az elkövetkező két évszázadban, Oroszország...
Szentpétervár, a Balti-tenger kikötővárosaként a Finn-öbölben található, amelyet egykor az öbölben található erődök sora védett. A legtöbb ilyen erőd a Kotlin-szigeten illetve körülötte épült, amely a Finn öböl szűk részének közepén található, Szentpétervár partjaitól mintegy 30 km-re. Néhány erőd az Finn-öböl partján is épült. Mindez együttesen félelmetes és jelentős védelmet nyújtott a tenger felüli támadás esetén. Ezen erődök építkezését Szentpétervár megalapítását követően kezdték, amely a Nagy Északi Háború miatt (1700-1721) volt sürgető.
Az elkövetkező két évszázadban, Oroszország továbbra is folytatta a Finn-öböl déli és északi partján lévő területeken a több mint negyven erőd megerősítését. Csaknem fele ezen létesítményeknek mesterséges szigeten épült. Az egyik leghíresebb erőd az öbölben a Sándor-erőd, amely I. Miklós orosz cár megbízásából épült és nevét testvére I. Sándor cár után kapta. Az erőd 1838 és 1845 között épült. Mint sok erőd az öbölben, a Sándor-erőd is egy mesterséges szigeten épült. Az alapja több mint 5500, 12 méter hosszú cölöpön áll, amelyeket a tengerfenék aljába erősítettek. Ezt egy réteg homokkal, majd egy réteg betonréteggel és egy réteg gránit réteggel fedték be.
Mindezek felett egy ovális alakú épület épült, udvarral a közepén. Az erőd 90 méter x 60 méteres és a három emeletén elég hely van ahhoz, hogy akár egy 1000 emberes helyőrségnek helyet biztosítson. 103 ágyúnak és még további 34 fegyver számára van lőállás a tetőn. Habár az erőd még sosem volt katonai akció színhelye, alapvető szerepet kapott a krími háborúban, amikor az orosz haditengerészeti bázist védte Kronstadtban a Királyi Haditengerészet és a francia flotta ellen. A jelenléte elég volt ahhoz, hogy megakadályozzák, hogy ellenség megpróbáljon betörni Szentpétervárra. Azonban a XX. századra, az erőd elvesztette védelmi jelentőségét a modern tüzérségek és a nagy feszítőerejű robbanó lövedékek miatt. 1897-ben az erődöt átalakították laboratóriummá, ahol a halálos betegségek kutatásával foglalkoztak, úgy mint a kolera, a tetanusz, tífusz, vörheny, a staphylococcus és streptococcus fertőzések.
Az erőd különösen híres kísérletek helyszíne volt, mint a Yersinia baktérium okozta bubópestis. Innét kapta a Sándor-erőd második nevét is: „Pestis-erőd”. A kommunista hatalomátvétel után 1917-ben, a laboratóriumot bezárták és a várat átadták az Orosz Haditengerészetnek. A haditengerészet karbantartotta a tároló helyiségeket és az erődöt, egészen 1983-ig, amikor végleg elhagyták. A késői 1990-es évek és a korai 2000-es években a Sándor-erőd magán partik rave- és diszkóhelyszíneként szolgált. Ma, nevezetes turista látványosságnak számít.
