Egy kis tervezéssel és a helyi éghajlati tényezők szempontjainak figyelembevételével üveg-homlokzatú tornyok felbukkanhatnak mindenhol, még Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek kemény sivatagi környezetében is, ahol nyáron akár 50 fokot is jósolnak. Ezek az üveg épületek beeresztik a napfényt és olyan gyorsan felmelegszenek az épületek, hogy belülről szinte üvegházaknak tűnnek, így következésképpen még több légkondicionálás szükséges, hogy az épületek lakhatóak legyenek. A megnövekedett energiaköltségek miatt ezek az épületek nem előnyösek, a pénzt az üveg helyett célszerű lett volna téglára és habarcsra fordítani. Az Al Bahr-torony, Abu Dhabiban nem sokban különbözik ezektől azépületektől.

A 29 emeletes, 145 méter magas ikertornyok az Al Saada és Al Salam utca kereszteződésénél találhatók, amelyek homlokzata teljes egészében üvegből készült. Azonban a tornyok külsejét mintegy 2000 napernyőszerű, védő gubó borítja, amelyek automatikusan nyitódnak és záródnak a napfény intenzitásától függően. Az épület árnyékolójának falát a hagyományos, fából készült rácsos minta, az úgynevezett Mashrabiya ihlette. amely a tradicionális arab házak ablakait borítja a XIX. század óta.

Ez a faragott, geometrikus Mashrabiya egyben az árnyékot és a magánéletet biztosítja mindamellett, hogy továbbra is lehetővé teszi a kilátást az ablakokon. A torony külső héja két méterrel az épület üvegkülsejétől, egy független kereten található. Minden háromszög üvegszállal van bevonva, és programozva van arra, hogy reagáljon a nap mozgására. Éjjel a napernyők behajtva maradnak, így jobban látható a homlokzat. Ahogy a nap keleten felkel, az árnyékoló elemek az épület keleti oldala felől elkezdenek bezáródni, és ahogy a sugarak a nap folyamán az épületre vetődnek, az árnyékoló elemek mozgásukkal követik a napsugarakat.

Ez a dinamikus Mashrabiya csökkenti napfény beáramlását több, mint 50 százalékkal, jelentősen csökkentve ezzel az épületnek a légkondicionálás miatti energiakiadásait. Az árnyékoló azzal a képességével, hogy kiszűrte a fényt, lehetővé tette az építészek számára, hogy elkerüljék a sötétszínű üvegtáblák használatát, amelyek elkerülhetetlenül korlátozták volna az összes bejövő fényt a napfényes órák alatt. Ezzel a mesterséges világítás használatát is minimalizálni lehetett az épületben.