Fuerteventura

Fuerteventura szigete 1658 négyzetkilométeres területével a Kanári szigetcsoport második legnagyobbika, a hozzátartozó kisebb vízből kiemelkedő területekkel együttvéve a legnagyobb szárazföldi területe a térségnek. A szigetet hatalmas síkságok tagolják, amelyből a középvonalon emelkedik ki egy fennsík, amelynek bizonyos részei a sziget legmagasabb pontjai. A sziget domborzatát a vulkanikus eredete alakította ki.
A sziget hat nagyobb lakott régióra osztható: La Oliva, Puerto del Rosario, Betancuria, Antigua, Tuineje és Paraja, a főváros Puerto del Rosario. Lobos szigete a maga 5 négyzetkilométeres területével La Oliva tartományhoz tartozik. Ahogy az összes környező sziget felfedezésre több hipotézis létezik, nincs ez másképp Fuerteventura esetében sem, bizonyos régészeti leletek szerint feltételezhető, hogy a líbiai Berberek vetették meg itt először lábukat, ugyanakkor a bennszülöttek gyökereinek kutatásakor inkább az Észak-keleti Afrikai népek tűnnek valószínűnek. Az első szigetlakók Betancuria völgyében hozták létre településeiket, ugyanitt alapították a Ferences rendi szerzetesek a San Buenaventura Apátságot. A sziget feudális terület volt a XV. És XIX. század között, ezt követően került spanyol fennhatóság alá a Kanári-szigetek tagjaként.
A földművelésnek és állattenyésztésnek köszönhetően, amelyet minimális halászat kísért a lakosság inkább a sziget belsőbb területeire koncentrálódott, a partszakaszoknak tulajdonképpen nem volt jelentősége. Ennek ellenére a sziget természet adta kikötő úgymint Toston, Puerto de la Pena, Pozo Negro és Caleta de Fuste jelentős kereskedelmi tevékenységet bonyolított. Ez később inkább áthelyeződött Gran Tarajal, Corralejo, Morro Jable és Puerto del Rosario kikötőibe, ez utóbbi az egyik legfontosabb elosztó központ a sziget mezőgazdasági és egyéb fölöslegeinek exportjában. A sziget középső területein a hagyományos, főleg mezőgazdaságra épülő települések modellje a mai napig -köszönhetően a kedvező természeti és időjárási adottságoknak- fellelhető. A sziget lakóinak találmánya a "száraz növénytermesztés", mivel a sziget vízháztartása nem túl gazdag, kevés eső esik. Ennek eredményeképpen az évnek bizonyos időszakaiban gyűjtik az esővizet, hogy azt később öntözésre használhassák. A szigetlakók leleményességének köszönhetően az összegyűjtött esővizet, a sziget természetes forrásait és kedvező talaji adottságokat kihasználva ma már nem csak zöldségeket (pl. paradicsom), hanem a több gabonafélét is könnyedén megtermelik. A partvonal mellett főleg a sziget északi oldalán találunk településeket, legfőképpen az esővizet szállító csatornák mentén, amelyek kedvező feltételeket biztosítanak a földműveléshez, ugyanakkor kihasználva a halászati lehetőségeket, amely azonban soha nem töltött be jelentős szerepet a szigeten. Szinte csak Corralejo-ról és Morro Jable-ről mondható, hogy a halászat jelentős mértéket öltene és szinte csak itt van a régi időkre visszanyúló hagyománya. A hetvenes években felfutó turizmus iparágnak köszönhetően a partvonal települései is fejlődésnek indultak és ennek köszönhetően a helyiek közül is sokan költöztek a tengerparti térségbe, mivel a turizmus számára -minden mással ellentétben- a sziget belső területei jelentéktelenek. A turista övezetek részben a már meglévő települések köré, úgy int Corralejo, Morro Jable és Tarajalejo épültek, azonban többségüket az iparág a szigetbeli gyors fejlődésének köszönhetően a semmiből építették fel.

Védett területek
Az idelátogatók a sziget egészén megcsodálhatják a különböző gyönyörű és egyedülálló természeti szépségeket, például a Corralejo-i dűnéket: homokdűnék kilométereken át, a Tindaya Hegyet, amely Fuerteventura egyik legkarakterisztikusabb domborzati jegye és néhány lenyűgöző szépségű tájat Arco de Cofete területén Jandia-ban.

Egyedi tájak
A szigetet a vulkáni működés formálta, ennek köszönhetően rengeteg egyedi domborzati képződménnyel és formával rendelkezik, amelyek nem csak szépségük miatt híresek és fontosak, hanem sok tudományos kutatásnak és felvetésnek alapjai is. Ilyen területek: a Corralejo Dunes Természeti Park, Lobos szigete, amelyet gyönyörű aranyszínű homokos partok öveznek, a tenger pedig átlátszóan kéken-türkizen pompázik, a Tindaya Hegy, a Bayuyo láva folyam, amely igazi geológiai nyúlványa a szigetnek, valamint a Las Arenas és Los Arrabales lávafolyamok, a Jacomar mélyföld környéke és Puerto de la Pena partvonala.

Gasztronómia
A sziget gasztronómiáját a sósabb, fűszeresebb ízek jellemzik. A főfogások gyakori alapanyaga a kecskehús és a hal, valamint a különböző tenger gyümölcseiből készített fogások. Természetesen a szigeten a csodával határos módon megtermelt zöldségek is részét képezik a kulináris kínálatnak.

Időjárás
Fuerteventura nem nevezhető állandónak éves szinten, de két szóval egyszerűen jellemezhető: napos és sokszor szeles.
A szeles időjárás meggátolja a sziget a Szahara sivataghoz hasonló kiszáradását, ajándék szörfözőknek és a nap imádóknak. A téli hónapokban előfordulhat egy-egy szürkébb, esősebb nap, de kétségkívüli tény, hogy, aki a tél folyamán keresi fel a szigetet az is napbarnítottan fog hazatérni.